Itt a tavasz, megtört a jég - logikus, nem?

Kicsit mintha eltűntem volna, nem? Szabadkozzak? Hátha valakit érdekel mi történt. Iszonyat elfoglalt lettem. Hasonszőrű karrieristák most jót röhögnek: welcome to the club! Hát igen, kemény az élet. Előléptettek és azóta nagyjából 28 órában győzném - csak a melót. Komoly erőfeszítés este nyolckor kilenckor rávenni magam, hogy talán haza kellene indulni már. Merthogy így zalik a napom (mim?!?) hacsak nincs konkrét programom adott napra. Meló, more meló, este haza, se főzni se bloggolni nem maradt idő. Ha a szexre se maradna, le is ugranék innen a hetedikről.
Aztán most jött egy olyan vasárnap, amibe belefér a főzés. Se pasik, se csajok, se shopping, se bulik, se másnaposság, az égvilágon semmi, ami megakadályozná, hogy FŐZZEK végre. Hupsz, de. Egy apró handycap: el van csesződve a sütőm. Úgy érzem magam mint egy félkarú kalóz :(  Viszont meg lehet oldani, muffin mondjuk kilőve, de van még mit a tejbe aprítani.
Vásárolni persze nem volt idő, vagy kedv hogy őszinte legyek, úgyhogy a jól bevált módszer felé nyúltam: improvizáltam a hűtő tartalmából. A végeredmény: zöldségekkel pirított csirke falatok, petrezselymes burgonya chips, répa püré és tőzegáfonyaszörp. Itt a tavasz, emberek!

Zöldségekkel pirított csirke falatok:
A csirkemellet vékony szeletekre vágtam, majd továbbosztottam nagyságrendileg 4x4cm "falatokra", mikor milyen alakra sikeredett. Volt ott háromszög, négyzet, rombusz, ami szem szájnak ingere. Besóztam, borsoztam, kertünkben szakított rozmaringgal meghintettem. Olivaolajon néhány fokhagymagerezddel együtt megpirítottam és pároltam kb. 5 percig. Hozzádöntöttem fél fej vöröshagymát szálakra (félkörökre) vágva, egy cukkinit felkarikázva, 3 fej fokhagymát apró karikákra aprítva, és 5-6 bébikukoricát hosszában 3-4 részre szelve. További sózás, borsozás (mindent agyon borsozok, anyu szerint) és rozmaring csomócskák, és pár perc pirítás, puhítás. Amikor a bébikukorica és a cukkini kezd színt kapni itt-ott, akkor kész is. Mehet a tálba.

Burgonya chips:
Fejenként 1 közepes fej krumplit (fiúknak kettőt, persze fiúja válogatja..) vékony karikákra szeltem, alaposan besóztam majd sercegő forró olajba helyezgettem és full fokozaton pirítottam "aranybarnára", ami szerintem konkrétan foltokban barnát jelent. Legalábbis nekem így nézett ki. Kihalászgattam, lecsepegtettem, papírtörlővel felitattam a felesleges olajat és bőszen megszórtam petrezselyemmel. Sajnos a kerti elfogyott, most megtette a szárított verzió is, de mi sem íncsiklandóbb a friss kerti fűszereknél! Vagy én vagyok fanatikus...

Répa püré:
A püré olyan elrettentő kifejezés, gyermektelen fiatal nőknek a bébipapit juttatja eszébe, ami valljuk be sikítófrászt idéz elő egyeseknél. Bárcsak lenne jobb szavam egy ilyen finom ételre. 
6 vastag répát (perverz egy zöldség!) meghámoztam, megmostam és fél centis karikákra vágtam. Két krumplit is megtisztítottam, héjától megfosztottam és kis kockákra vágtam (a méret nem lényeg, itt). A répát kevés vajon és olajon pirítottam két három percig, felöntöttem egy liter vízzel, hozzápakoltam a krumplit és nagyjából fél óráig puhítottam fedő alatt. Mivel imádom a főtt répát, nem okozott gondot addig kóstolgatni, amíg puhának nyilvánítottam. Leszűrtem, a levéből egy keveset visszaöntöttem a zöldségre és botmixerrel alaposan összeturmixoltam. Két nagy kanál vajat kevertem hozzá, hogy krémesebb legyen. Sóztam, borsoztam. Majd még tovább sóztam. Hiába, nem vagyok szerelmes.

Laktató de mégis iszonyatosan tavaszias és vitamindús étel mellé kiválónak találtam a jéghideg tőzegáfonya szörpöt. 
Akkor most jöhet a csupacsoki Magnum! Kellemes vasárnapot mindenkinek :)

Chips & Dips – Say NO to preservatives!

Egy kedves ismerősöm meghívott a 44. Vigyázz, Kész, Főzz! Versenyre. A téma: adalékanyag mentes kencék, felvágottak, krémek, szószok, italok, fűszerkeverékek, kekszek, etc., melyekkel helyettesíthetőek a bolti késztermékek. Hát beneveztem.

Régóta motoszkál a szőke fejemben egy olyan gondolat, hogy egyszer dobok egy Chips & Dips partyt a barátnőimnek. A nyári fesztiválidőszakban erre nincs lehetőség, az ötletet egy késő őszi péntek estére tartogattam. Viszont a verseny témája nagyon hasonló ahhoz, mint amit én erre az alkalomra elképzeltem, úgyhogy előrevettem az ideát és betudtam a dolgot egy afféle felkészülőestnek.

Olyan chipseket és dipeket gyártottam otthon, amik tartósítószer mentesek és remélhetőleg ezáltal egészségesebbek mint a bolti változatok lennének. Burgonya chips helyett lett cékla chips, cukkini chips és parmezán chips került terítékre. Ehhez készítettem egy toszkán mártogatóst - ez copyright lesz!

Parmezán chips

Egy jókora Grana Padano D.O.P. parmezán darabot, körülbelül 200 grammosat, a sajtreszelővel a lehető legapróbbra reszeltem. Egy sütőlapra sütőpapírt helyeztem és arra  egy evőkanálnyi sajtadagokat púpoztam egymás mellé, kis helyközzel.  A púpokat a kanál hátával és a kezemmel ellapogattam, lenyomkodtam, körülbelül tenyérnyi nagyságú kör alakra formázva. 200’C-ra előmelegített sütőbe tettem és 5 percig sütöttem légkeverésen, majd 1 percig grill fokozaton. Ínycsiklandó látvány volt nézni a bugyborgó sajtot! Lekapcsoltam a sütőt és 2 percig hagytam hűlni. Ezután óvatosan egy kés hegyével felemeltem a sajtkorongokat, amik addigra kellően megszilárdultak ahhoz, hogy mozgatni lehessen őket, és henger alakú tárgyakra helyeztem, hogy egy kicsit „chips” formát nyerjen, behajoljon a henger mentén. Én borosüvegekere tettem, de Bacardi Breezer is megteszi, attól még jobban behajlik, ha kicsit rásimítjuk az elején. Hagytam teljesen kihűlni, megszilárdulni. Extra tipp: sütés előtt ízlés szerint fűszerezhető a sajt, én pl. chillire, rozmaringra gondolnék első körben.

Cékla chips

2 nagyobb fej céklát alaposan megmostam, meghámoztam, és vékony szeletekre vágtam ill. zöldségreszelőn leszeleteltem (kipróbáltam ezt is azt is, nincs nagy különbség). A szeleteket még egyszer megmostam, majd papírtörlővel szárazra törölgettem egyesével. Magas falú serpenyőbe kb. 2 ujjnyi napraforgóolajat öntöttem (egyelőre nem kísérleteztem olivaolajjal, de ami késik nem múlik), felhevítettem, és belepakolgattam a cékla lapocskákat. Amikor ívbe feszültek és a széleik elkezdtek fodrozódni, nagyjából 2-3 perc után, akkor szűrőlapáttal kihalásztam őket és egy papírtörlővel leitattam a zsiradékot. Legtöbbje ropogósra sikerült, akadtak puhábbak is, ízre mind egyformán mennyei volt!

Cukkini chips

1 cukkinit megmostam, meghámoztam és felkarikáztam. Ajánlott nem túl vékonyra szelni, a zöldségreszelőn szeleteltek vékonyabbak voltak és nem sikerültek olyan jól. Egy tányérra fektettem a karikákat és alaposan besóztam. Fél órát hagytam pihenni és csodáltam, ahogy a nedvesség kiül a tetejére, mintha izzadnia. Fél óra után alaposan leöblítettem, kicsavartam a vizét és papírtörlővel ezt is szárazra törölgettem karikánként. A céklához hasonlóan szintén kisütöttem olajban. Amint kezdett barnulni, kimerítettem az olajból és lecsöpögtettem, felitatgattam, megszárítgattam. És megeszegettem a felét :)

 Toszkán mártogatós

El szerettem volna térni minden eddig olvasott recepttől és eddig kóstolt diptől, ezért a hűtőmre és a fantáziámra hagyatkoztam.  Elővettem egy zöldségaprító gépet, és elkezdtem bele pakolni különböző hozzávalókat, mindig megkóstolva és elemezve az aktuális állást. Előszöris beletettem egy nagy marék fekete olivabogyót, amit a Pisa-i piacon vettem egy termelőtől, 8-10 szem kapribogyót, és egy kis üveg szárított paradicsomot, szintén Toszkánában vásároltat. Felaprítottam, kóstoltam. Nagyon sós volt, természetesen. Hozzáönöttem némi olivaolajat, ettől bekrémesedett. Borssal és balzsamecettel ízesítettem, ez elvett a sósságából. Bazsalikommal tovább ízesítettem, alakult. Habár nem toszkán hozzávaló, két nagy kanál tejföllel lágyítottam tovább, még krémesebb lett az állaga és kevésbé sós az íze. Kifejezetten finom lett. 

Fishers Fritz - Berlini utam 2. gasztroállomása

Egy Michelin-csillag nem elég, legyen inkább kettő. Ilyen is van Berlinben - mert Berlinben minden van. Úgy látszik ez valamiféle szokás, hogy Michelin-csillagos éttermek luxusszállodákban helyezkednek el, vagyis inkább a luxusszállodák Michelin-csillagos éttermeket 'szolgáltatnak', ugyanis a Fishers Fritz meg a Regents hotel étterme. Patinás luxus szálloda, ebéd körül nem tolonganak a lobbyban. Talán máskor sem… Az étteremben 3 asztalnál ülnek, inkább párok, olyanok, ahol a nő ’biztos nem' a pénzéért van a faszival. 

Mivel ebédre érkeztünk, nem választjuk pl. a 8 fogásos 130 euros Prestige Menut, maradunk a déli étlapról összeválogatott 3 fogásnál. Először érkezik egy kis amuse bouchet, valóban egy falatnyi. Lazac kocka egy nagyon ízletes bíborlila pürén, amit nem sikerült beazonosítani. A kenyérkosár gusztusos, elmaradhatatlan a most oly trendi ez-az-amaz chips. Én egy angolna tartárral indítok, de kerül az asztalra még posírozott tojás is. Az ehhez szervírozott homárhab elképesztően finom. 

Lazac tartár

Posírozott tojás

Meglepően gyorsan elérkezünk a főételhez. Itt nem etetik körbe az embert, szerintem főleg azért, mert ebédidő van, feltételezem ez vacsoraidőben másképp történik. A főételem Szent Patrik lazac és a rejtélyes 'Crispy Ladyfingers' - leginkább zöldbabot gyanítok pikáns tempurában. A lazac erősen meglep, ugyanis szinte teljesen nyers és langyos. Annyira nem tuti. Viszont érdekesen van tálalva. Íncsiklandozóbb a mediumra sütött borjúmáj zöldalmával, illetve a tőkehal kuszkusszal. A negyedik főétel egy bárány nyak. Hm.

Lazac és Crispy Ladyfingers

Borjúmáj és zöldalma saláta

Tőkehal és kuszkusz

Bárány-nyak

Desszertként passion fruit-csillagánizs puddingot választok kakaó fagylalttal, és meglepően nagyon finomnak találom. Jónak tűnik a rebarbara panna cotta is, állítólag jó is.

Passion fruit pudding

Rebarbara panna cotta

Sült ananász bourbon fagylalttal

Összehasonlítva az előző napi Michelin-élménnyel, a környezet ugyanolyan előkelő, a kiszolgálás hasonlóan VIP, függetlenül attól, hogy amott csak férfiak, itt pedig csak nők szolgálnak fel. A fogások száma kevesebb, mérete hasonló, összetételében sokkal egyszerűbb, kevesebb hozzávalóval, kevesebb különböző ízzel egy tányéron belül. Tegnap egy Ruinart, ma egy friss Prosecco - a pezsgő mindkét helyen megfelel. Nem is sajnálom, hogy nem rozéfröccsöt iszok :)

Lorenz Adlon Kempinski - Berlini utam 1. gasztroállomása

Úgy alakult, hogy egy hosszú hétvégét Berlinben töltöttem. Csodás gasztroélményekben volt részem.

Tíz éves házassági évforduló (nyilván nem a sajátom) alkalmából az Adlonban vacsoráztunk. Lorenz Adlon 1907-ben nyitotta étermét a berlini Kempinski szállodában, 2000-ben indult újra, és mára Michelin csillagos étterme enyhén szólva pazar. A kilátás - a Brandenburgi kapu, Párizsi tér, az amerikai és a francia nagykövetség - szééép. A Michelin csillag pedig megérdemelt.

4 fogásos menüt választottam, mégis összesen 10 fogást számoltam össze végül, és egytől egyig lenyűgöztek. A fotók magukért beszélnek.

Mea culpa, de mindegyik fogás hosszas leírását sajnos nem sikerült megjegyeznem. Mintha sejtettem volna, hogy semmi esélyem nem lesz reprodukálni bármelyiket is. Mélységesen elnézést kérek a megnevezések hiányosságáért.

A "pincérünk" a világklasszis maitre Boris Habel említést érdemel. Tényleg ügyes. Nyilván nem körmölt egy fecnire, 4 vendég fejenknét 5 fogását jegyezte meg. És mindössze egyetlen egyszer tévedett, amikor  2 vendég elé felcserélve helyezte az egyik fogást. Amikor látta, hogy átcseréljük a tányérokat, egy egész percen át kért bocsánatot a fatális tévedéséért. A kiszolgálás kifinomult volt, svájci óramű pontosságú, valószínűleg évekig gyakorolták. A közvetlenséget munkaköri kötelességből mellőzték. Kivételt a maitre képezett, ő kínosan igyekezett jófejkedni. Szerintem nem illett hozzá.

Abban azért megegyeztünk, hogy egy ilyen vacsora egy valódi kulináris élmény, egy showműsor, egy egyestés program mint egy színház vagy egy balett, de bevallom minden nap nem tudna érdekelni. Van valami abban az otthoniban...

Amuse Bouchet

Péksütemény sózott vajjal, homárkrémmel és szarvasgombakrémmel

Starter: halfarok és görögdinnye egy tányéron

EZ az igazán újragondolt Foie Gras - nem lehet szavakba önteni textúrájának finomságát

Őzgerinc - az étterem egyik híressége

Rosé bárány kicsit újféle zöldségkörettel

Burgonyaköret, a maga módján

Eperkavalkád

Petit fours

Gyümölcs-chips, mini-fagyi és pillecukor-nyalóka

Juhtúrópalacsinta cukkinikrémmel

 A múlt heti piacozásból megmaradt ez-az, és gondoltam ne vesszen kárba a berlini kiruccanás alatt, felhasználom. Valamire. Különböző blogbejegyzésekből ollóztam össze ezt a remek kis vacsorát. Kicsit úgy éreztem magam, mint abban a tévéműsorban, ahol a kosárban levő „véletlenszerűen összeválogatott” termékekből kell összeállítani az ebédet. Volt nekem cukkinim, céklám, juhtúróm, tojásom és fehérborom. Utóbbit megittam, hogy könnyebb legyen a játék :)  Flatcat adta az ötletet, hogy a juhtúrót beleépítsem egy palacsintatésztába, egy másik receptjénél pedig találtam egy cukkiniszószt, amit érdemesnek találtam a kipróbálásra. Elégedett vagyok a végeredménnyel.

• Egy keverőtálba felütöttem 2 tojást, beleöntöttem 2 evőkanál olajat és 1,5 deci tejet, beleszitáltam 100g búzalisztet és egy púpos teáskanál sütőport, ezeket simára kevertem. Frissen őrölt borssal és egy marék apróra vágott snidlinggel ízesítettem. Só azért nem kell bele, mert ezután hozzákevertem a juhtúrót, és ez bőségesen elég volt sózás tekintetében. A habverővel alaposan elkevert masszát a tálban hagytam, amíg elkészítettem a tölteléket.

• Egy cukkinit meghámoztam, kis kockákra vágtam, és kevés vajon egy serpenyőben pirítottam, egy kisebb fej apróra vágott vöröshagyma és két gerezd fokhagyma társaságában. Amikor a cukkini megpuhult és kezdett pirulni, hozzáöntöttem egy tejszínt és összeforraltam. Főzőtejszín hiányában most habtejszínt használtam, jól működött ez is, sőt nekem még krémesebbnek tűnt. Sóval és borssal ízesítettem és hagytam kihűlni. Botmixerrel sima állagú pürét készítettem belőle. Kicsire sikerült az adag, legközelebb minimum 2 cukkiniből készítem. Mártogatósnak is kiváló!

• Egy palacsintasütő serpenyőben egy csepp olajat hevítettem és egy kupacot a tésztamasszából laposra egyengettem egy kanál külső felével. Nagyjából két perc alatt sült meg az egyik oldal, bő egy perc alatt a másik oldal. Mivel elég vastagra sikerült az első korong, inkább közepes lángon sütöttem hosszabb ideig, hogy a tészta ne maradjon nyers. Elfogyásig ismételgettem. 

 

Bevásárlólista:

2 tojás

2 evőkanál olaj

1,5 dl tej

100g búzaliszt

1 evőkanál sütőpor

1 marék snidling (vagy más fűszer, pl. petrezselyem, kapor)

250g juhtúró

1 cukkini

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

200 ml tejszín

Só, bors

Cékla Risotto

Világ életemben utáltam a céklát. Aztán egyszer a piacon megláttam és megvettem. Ezt hívják impulzív vásárlásnak. Vagy értelmetlennek. Egy hétig nézegettem a hűtőben, aztán úgy döntöttem valamit kezdek vele. Megpucoltam krumplihámozóval, cikkelyekre vágtam és olivaolajjal meglocsolva megsütöttem a sütőben. Átjött a barátnőm, jót röhögött rajta, hogy miért eszek olyat, amit nem is szeretek. Aztán megkóstolta. Az utolsó falatig megettük, ott és akkor este kilenckor. És még bűntudatunknak sem kellett lennie. Azóta szeretem a céklát.

Alig vártam, hogy végre újra szezonja legyen. Nem tudom mikor is van az a szezon, de a múlt héten már találtam a piacon – szigorúan csak ott keresem. Vettem 8 fejet azonnal, nem került 300 forintba sem, elég olcsó kis finomság. A felét megint megsütöttem, vendégvárónak, a másik felét összekombináltam Locatelli risottójával. (Mivel nem volt nálam A Könyv, az interneten lestem meg a mennyiségeket.)

• Jól megmostam és zöldséghámozóval megtisztítottam 4 fej céklát. Féltem, hogy beszínezi a kezem, ezért zacskót húztam a kezeimre, de gumikesztyűvel biztosan praktikusabb lenne. Két fejet reszelőn apróra reszeltem, a másik két fejet apró kockákra vágtam, kb. 1x1x1cm méretre. 

• A céklakockákat sütőpapírral bélelt sütőlapra szórtam és 180 ’C-ra előmelegített sütőben sütöttem kb. 40 percig. Kicsit összeasztak és erősen besötétültek. Lényegében kiszáradtak. Azt hiszem, ha nagyobbak lettek volna a kockák, mondjuk legalább 2x2x2cm méretűek, akkor a belső hús puha maradt volna, legközelebb így próbálom ki.

• 1 liter forró vízbe belemorzsoltam két húsleveskockát (vagy erőleveskockát vagy zöldségleveskockát), és nagyon lassú tűzön melegen tartottam. Ha húsból/zöldségből főzünk valódi alaplevet, az biztos zamatosabb lenne, sajnos ennyire nem vagyok igényes (vagy időmilliomos).

• Egy nagy fej vöröshagymát megpucoltam és apróra vágtam. Magas falú edényben felhevítettem 50g vajat (minél házibb annál jobb) és a hagymát enyhén megpirítottam benne. Nem vártam meg, amíg megbarnul, még előtte hozzászórtam 300g Arborio típusú risotto rizst és folyamatos kevergetés mellett egy-két percig pirítottam együtt. Sima rizzsel nem éri meg kísérletezni. Legrosszabb esetben, már a Tesconak is van risotto rizse.

• A fazékba öntöttem 1,5 dl vörösbort, és további folyamatos kevergetés mellett főztem, amíg már kezdett lekapódni a fazék aljára. Fontos, hogy a bor minél jobban elpárologjon, főleg a vörösbor, egyébként túl intenzív íze maradna a riszben. Fehérbor esetén nyugodtan lehet használni akár 2 dl bort, és nem kell teljesen elpárologtatni. Bár, bora válogatja - éreztem már túl tolakodónak a bor ízét a rizsszemek között.

• Amikor a bort beitta, egy merőkanálnyit belemertem a melegen tartott alapléből, és jól elkevertem. Körülbelül másfél-két perc alatt szívta be a rizs, ekkor újabb merőkanállal öntöttem rá levet, megint addig kevergettem, amíg beszívta a folyadék nagy részét. Ezt folytattam mindaddig, amíg el nem fogyott az alaplé. Elég gyakran, szinte mindvégig kevergetni kell a rizst, tehát számolni kell azzal, hogy kb. 25 percen át ott kell állni felette, és a jobb bicepszet intenzíven használatban kell tartani. Fárasztó meló, de megéri. A vége felé érdemes kóstolgatni a rizst és mérlegelni a puhaságát, de nekem ez az egy literes arány be szokott válni. Akkor jó, ha kívül már puha, de belül még al dente (fogkemény).

• Az utolsó merőkanálnyi alaplé elkeverése után beleszórtam a reszelt céklát, és egy-két percig kevergettem együtt. Gyönyörű színe lett. Ha már alig felfedezhető benne folyadék, viszont még szottyos a rizs, akkor bele lehet keverni az apróra reszelt parmezán sajtot, majd a hideg vaj darabokat (apukám szerint minél többet, ez a titka a krémességnek).

Egy kis extra parmezánnal, frissen őrölt rózsaborssal és a céklakockákkal tálaltam.

Bevásárlólista:

4 db egész cékla

2 leveskocka

1 nagy fej vöröshagyma

50g vaj

300g risotto rizs

1,5 dl vörösbor (pl. Chianti)

20g reszelt parmezán

70g vaj

Só, bors

Inspirációt merítettem:

Dalla Cucina

Locatelli

Rossa Mela