Alkalmi Rozéfröccs: Lorenz Adlon Kempinski - Berlini utam 1. gasztroállomása

Úgy alakult, hogy egy hosszú hétvégét Berlinben töltöttem. Csodás gasztroélményekben volt részem.

Tíz éves házassági évforduló (nyilván nem a sajátom) alkalmából az Adlonban vacsoráztunk. Lorenz Adlon 1907-ben nyitotta étermét a berlini Kempinski szállodában, 2000-ben indult újra, és mára Michelin csillagos étterme enyhén szólva pazar. A kilátás - a Brandenburgi kapu, Párizsi tér, az amerikai és a francia nagykövetség - szééép. A Michelin csillag pedig megérdemelt.

4 fogásos menüt választottam, mégis összesen 10 fogást számoltam össze végül, és egytől egyig lenyűgöztek. A fotók magukért beszélnek.

Mea culpa, de mindegyik fogás hosszas leírását sajnos nem sikerült megjegyeznem. Mintha sejtettem volna, hogy semmi esélyem nem lesz reprodukálni bármelyiket is. Mélységesen elnézést kérek a megnevezések hiányosságáért.

A "pincérünk" a világklasszis maitre Boris Habel említést érdemel. Tényleg ügyes. Nyilván nem körmölt egy fecnire, 4 vendég fejenknét 5 fogását jegyezte meg. És mindössze egyetlen egyszer tévedett, amikor 2 vendég elé felcserélve helyezte az egyik fogást. Amikor látta, hogy átcseréljük a tányérokat, egy egész percen át kért bocsánatot a fatális tévedéséért. A kiszolgálás kifinomult volt, svájci óramű pontosságú, valószínűleg évekig gyakorolták. A közvetlenséget munkaköri kötelességből mellőzték. Kivételt a maitre képezett, ő kínosan igyekezett jófejkedni. Szerintem nem illett hozzá.

Abban azért megegyeztünk, hogy egy ilyen vacsora egy valódi kulináris élmény, egy showműsor, egy egyestés program mint egy színház vagy egy balett, de bevallom minden nap nem tudna érdekelni. Van valami abban az otthoniban...