Hétfőn újabb „vacsoracsata” helyzetben találtam magam, barátnőim pasikat hívtak szerény hajlékomba Főzzünk nekik! mottóval. Két olyan pali jött, akik szerintem egyébként étteremkritikusok álruhában. Erre fogadni mernék! Izgultam mint kiselsős az iskolapadban. Kérdeztem tőlük, mit kíván a magyar nemzet, két támpontot kaptam: hús hús hús, és „Nem vagyok édesszájú”. Az eredeti terv a Toszkánából hozott Pici tészta felhasználása volt, és egy csokiszuflé kísérlet. Az igénybenyújtás után mindkettő megdőlt.
Kinéztünk a piacra, inspirálódni. Vettem szép paprikákat, meg szilvát, ennek volt szezonja. A szilvás süti túl egyszerű választásnak tűnt ilyen kifinomult kritikai érzékkel rendelkező vendégek részére, más megoldást kerestem. Van régebbről egy jó túrógombóc receptem, valamelyik újságból téptem ki egyszer. Bevált friss eperrel is, bevált csokiszósszal is (az exem gyakran kérte így…), arra gondoltam, miért ne válna be szilvával. A múltkori sikeres baracklekvár főzés után egy szilvaragu képe jelent meg a fantáziámban.
A szilvákat jól megmostam (folytonos e.coli parában vagyok), félbevágtam kukackeresés gyanánt (és aki keres az talál :S), majd négybe vágtam a szeleksönt. Dobozba, hűtőbe – előkészületek meg is vannak.
A túrógombóchoz 500g túrót egy tálba szórtam. Friss piaci túrót sajnos nem találtam, a Vásárcsarnokba pedig már nem volt időm elfutni, kénytelen voltam egyszerű bolti túrót alkalmazni. Krémtúró kizárva, abban ne is gondolkodjatok. Én villával is csak nagyon enyhén nyomkodtam el a túrót, inkább csak szétkaptam a nagyobb csomókat. Szerintem a darabos túró mutat jól a szétomló gombócokban. Hozzákevertem 120g búzadarát és 3 tojást. A recept igazából 3 tojás sárgáját írja, efölött sikeresen elsiklottam minden különösebb ok nélkül. (’Tévedni emberi dolog. Mondta a sündisznó, és lemászott a súrolókeféről.’ – egyik kedvenc viccem) Egy csipet sóval meghintettem, és jól összekevertem. Ennél a pontnál megjegyezném: az egyetlen kritika, ami később illette a gombócot, az volt, hogy nem édes kicsit sem. Teljesen igazat adtam ennek a véleménynek, nekem is hiányzott belőle egy kevés cukor/porcukor. Legközelebb biztos teszek bele valami édeset. A masszát pihentetni kell, hogy a búzadara megszívja magát. Fél óra már elég, én viszont hagytam a főétel utánig, mert a tálalás előtt főztem ki. Ekkor vettem észre, hogy a recept szerint most jön a kemény habbá vert tojásfehérje. Körülnéztem a konyhában, hogy hova is készítettem a tojásfehérjéket, de rájöttem, hogy sehova. Hupsz, az egész tojást bedobtam a túróhoz. Mea Culpa. Úgyhogy (másik) 3 tojás fehérjét egy tálba gyűjtöttem és kézi habverővel kemény habbá vertem. A teszten átment: az edényt 5 másodpercig fejjel lefelé tartva nem esett ki. Óvatos mozdulatokkal belekevertem a túrós masszába, két részletben. Na most már főzhető! Enyhén sós lobogó vízbe kézzel megformázott gombócokat csúsztattam. A gombóc méret ízlésfüggő, én a nagyobbacska labdacsok híve vagyok, ami kb. teniszlabda méretre nő meg a vízben – mert azzal számolni kell, hogy nőni fognak a főzés során. Miután feljöttek a vízfelszínre, még pár percig főztem, de nem tovább mint 4-5 perc. A szokásos vajon pirított zsemlemorzsa borítást készítettem hozzá, de legközelebb ezt lecserélem, mert nem vagyok kibékülve vele. Tolakodóan ropogós a textúrája az omlós gombóchoz képest. Szerintem be fogok próbálkozni egy darált dióba hempergetéssel. Mert meztelen ugyebár nem maradhat!
Időközben a szilva darabokat egy fazékba öntöttem és gyakorlatilag elkezdtem melegíteni. Az elején gyakran kell kevergetni, nehogy leégjen. Egy kevés vizet is öntöttem rá a biztonság kedvéért, de ez egyébként felesleges, ha elég sűrűn kevergeti az ember. A többit a hőkezelés megoldotta. Egyszercsak azt vettem észre, hogy olyan az állaga, amilyennek elképzeltem. Tényleg így volt! Jól meghintettem cukorral és fahéjjal, elkevertem, és levettem a tűzről. A cukor elolvadt benne, és csodás lett az íze.
A gombócokat tányérra helyeztem, megszórtam zsemlemorzsával, vaníliás cukorral kikevert tejfölt öntöttem rá (jó sokat!), és a szilvaragut mellé kanalaztam. Egy szem sem maradt, ezt mondanom sem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése